"Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,
teli pöndörödő levelekkel a fák,
mintha kispriccelt volna a festék,
oly sokszínű lett ez az őszi világ.
És mintha a bőrön ecset kaparászna
arcunk kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
színeket ken ezért maszatolva miránk."
Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár Október
"Most elmondom, hogyan születnek a tündérek. A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, tavaszi reggelen, mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást és csókolózni kezdenek szépen. Na, erre aztán minden hetvenhetedik esztendőben gyönyörű szappanbuborékok szoktak hullani az égből - ezekben a szappanbuborékokban érkeznek a világra a tündérgyerekek. Hogy ki a csuda eregeti őket, a Jóisten vagy valaki más, azt senki se tudja. Én is már csak arra emlékszem, hogy javában szállingózok lefelé az égből, és a többi testvéreimmel együtt próbálok megkapaszkodni szépséges tündéranyám hajában vagy szépséges tündérapám fülében. Mert amelyik tündérgyerek megkapaszkodni nem tud, az bizony a földre hullik, éhes rókák fellefetyelik, csípős hangyák össze-vissza másszák, butácska őzikék halálra tapossák és vége az életének.”
A Sötétben Látó Tündér
Magyar népmesék motívumainak felhasználásával írta: Bagossy László
Az ideálok világítótornyok, és nem kikötők; irányok, és nem célok.
Axel von Ambesser
"
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
Üllői-úti fák..."
Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák (részlet)
"...ha mind amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”..."
Rudyard Kipling: Ha… (fordította Kosztolányi Dezső)
"Jó annak, aki mindig kitalálja, hogy ki minek örül! De sokszor még azt is nehéz kitalálni, hogy én minek örülök."
Janikovszky Éva
