jelet

Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Így hordom én is titkos örvét
annak aki e rengeteg
ölében elfogott, de önkényt
újból elveszni engedett.

Babits Mihály: Az elbocsátott vad

Január

Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.


Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár Január

este

Este nyolckor születtem, fújt a szél,
 Kassát szerettem és a verseket,

A nőket, a bort, a becsületet,

 S az értelmet, mely szívhez beszél,

Mást nem szerettem. Minden más titok.

 Nem könyörgök s ne irgalmazzatok.

 Márai Sándor, 1945.

PD

-Meg sem ölelhetlek? ..és ha szükséged van rá?
 -Nem vagyok ölelkezős fajta... 
-Akkor még nem öleltek meg rendesen. Ez egy érzelmi heimlich fogás, valaki átfon a karjaival és megszorít mire minden félelmed kirepül a szádon át és újra tudsz lélegezni!

Pushing Daisies-Halottnak a csók

bérceken futunk

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály